A törökszentmiklósi Ipolyi Közművelődési Központ vendége volt Gazda József erdélyi író, tanár. A könyvtár olvasótermében beszélgetőtársa Vidra Sándor, az Erdély Barátainak Köre Kulturális Egyesület titkára volt, valamint a szintén erdélyi Meister Éva színművész tolmácsolásában hallhattunk részleteket írói munkásságából.

Lőrinczi László felvétele

Gazda József gazdag életútja Kézdivásárhelyen indult 1936. április 8-án. A kolozsvári Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Aktív szereplője, szervezője volt az 1956-os kolozsvári eseményeknek. 
Így hamar a Securitate megfigyeltje lett. Erdélyi magyarként nagy figyelemmel kísérte munkásságát a román titkosszolgálat: megfigyelési dossziéja 900 oldalt tett ki.
40 könyv, számtalan művészettörténeti és kritikai írás és jó néhány díj kísérte munkásságát. Feleségével, Olosz Ella textilművésszel nyugati és keleti utazásain szerzett művészettörténeti élményeit művészeti útikönyvekben publikálta. Egyik útja során vásárolt kézi magnetofon segítségével járta az erdélyi falvakat, idős emberek visszaemlékezéseit gyűjtve. Ezeket szociográfiai munkákban adta közre, megmentve az utókornak. Művészettörténeti, szociográfiai írásai mellett nagy hangsúlyt kapnak a XX. századi történelem erdélyi és magyar tragédiái, sorfordító kérdései.

Csőke Tibor felvétele

Erdélyen keresztül szemléli az egész Kárpát-medence sorsát, a szülőföld történetét, a kisebbségi sorsot. "Lemenőben a Nap. Még visszasüt a fénye. Erre a hegyekkel övezett tájra, földre, s az útra, melyen lépéseimet tettem. S megkérdezem magamtól: Miért is éltem? Nagy kérdés. Talán a legnagyobb, mellyel szembe találhatja az ember magát. Én és Te és minden gondolkodó lény… Hogy volt-e értelme az életének? Erre keresed a választ. Végigtekintve az úton, utadon, kérdezve, kutatva, sokszor elégedetlenül szorongva, megpróbálva mérlegelni is, vagy számon kérni a Kortól is: Hogy miért kellett olyan legyen, amilyen volt? Még a botorkálásaidat is figyelő? Hogy bűnödnek tekintessék, ha munkádat végzed, s azt teszed, amit életed céljául választottál. S hogy büntetendőnek vegye még az anyanyelvedet és a nemzeti mivoltodat, az azokhoz való ragaszkodásodat is? Az emlőt, melyen át az életet szívtad magadba? Itt a szülőföldeden, melyhez léted kötött… Be jó lenne, ha elmondhatnám: nem éltem hiába! Mert: „Megtettem mindent, amit megtehettem?” De elmondhatom-e? Sokszor úgy érzem, hogy igen. Máskor: hogy nem. S hogy az én felelőségem-e, vagy inkább sorsom része, hogy ennyire volt csak erőm? Gyötörnek a kérdések, s az azokra adható válaszok kételyei. Ezért a magam keresése még mindig, a vég közelében is, s ezért teszem le ezt a visszatekintő és elmélkedő, koromat megidéző, a rám meredő kérdőjelekkel küszködő munkámat is nyugtalanul." Gazda József

Ezen az estén is gazdagodtunk műveivel, gondolataival. Közel kilencven éves, és ma is nagyon aktív, sokat ír, előadásokat tart. Kívánjuk, hogy tegye ezt még sokáig!
Isten éltesse Józsi bácsit!