Karcag
04.21. A költészet napja tiszteletére rendezett irodalmi estet Karcagon a Csokonai Könyvtár, a Déryné Művelődési Központtal közösen. Az Emberi érzelmek a költészetben című összeállítás előadóművésze Sellei Zoltán volt.
Kisújszállás
04.10. A városi könyvtárban a költészet napja alkalmából rendeztek műsorokat a diákoknak. A város óvodásainak vers- és prózamondóversenyére is sor került.
04.11. A kisújszállási, kunhegyesi és kenderesi diákok, valamint a felnőtt vers- és prózamondók mérték össze tudásukat. Este pedig Lélektől-lélekig címmel irodalmi estre került sor.
Kunmadaras
04.10. Vers- és prózamondó versenyt rendezett a költészet napja tiszteletére a kunmadarasi községi könyvtár.
Martfű
A munka és művelődés hete keretében a költészet napja alkalmából vers- és prózamondó versenyt rendeztek.
Nagyiván
04.11. A költészet napja alkalmából avatták fel Nagyivánon, a művelődési ház parkjában az intézmény névadója, József Attila szobrát. Az alkotó, Rieger Tibor szobrászművész volt. Az avatóünnepség estjén irodalmi emlékműsort adott a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese.
Néplap archívum
Levendel Júlia: Nincs semmi hitelesebb, mint a saját szabadságra eszmélt ember szava (*)
* Az írónő beszéde elhangzott a szobor avatásán
Örülök, hogy a Költészet napja, József Attila születéséne évfordulója alkalmából nem a szokványos megemlékezések egyikén, hanem ezen a szoboravatón vehetek részt. Vagyis művészettel és nem pusztán protokoláros, intézményesített gesztussal ünnepeljük a művészetet és egy kivételesen nagy művészt.
Nézzék el nekem, hogy ebből a bevezető mondatból kiemelem, mégegyszer hagnsúlyozom, hogy egy művész születésnapját, s a művészetet magát ünnepeljük itt. József Attila hatalmas életművét ugyanis évtizedeken keresztül - és sajnos mind a mai naoig - különös durvasággal kezetle a hivatalos utókor. Vagy két évtizeddel ezelőtt még valóságos lázadásnak tűnt verseit versként és nem politikai feliratként közelíteni és leírni, például, hogy nem proletárköltő, hanem költő, mert ez utóbbi sokkal gazdagabb tartalmú, mint a leszűkítő jelzővel ellátott szó. Az iskolában még most is előszeretettel sulykolják a gyerekekbe azokat a költeményeit, amelyekhez történelmi élmény híján nehezen tudnak kötődni. Ne higgyék, hogy ezzel a pár szavas utalással a kor divatjának megfelelően depolitizálni akarom József Attila életművét. Nem, dehogy. Szeretném inkább elmondani, hogy ennek a konszolidációs áramlatnak is súlyos torzító hatása lehet - s persze nem a lezárt, bárki számára megközelítkető József Attila-i költészetet sérti, hanem mindenkor az olvasókat, a vershallgatókat. Mindenféle merev irányzat, amely csak ezt vagy azt akarka közvetíteni az életműből, tehát amelyik politikai, didaktikus vagy egyéb okokból kilúgozná, bennünket, a mi nagykorúságunkat, a mi vágyainkat és jogainat, mostani öntudatunkat támadja.
József Attila csodagyerekként, 17 évesen publikálta első verseskötetét, s így is mindössze másfél évtized maradt a roppant arányú mű megteremtésére, amely világirodalmi szinten is - úgy vélem - a legsűrűbben-mélyebben fejezi ki a kor lelkét. Ezalatt a másfél évtized alatt szinte minden eszmeáramlattal, stílusirányzattal, minden emgélhetővel szembesült; kipróbálta, magához hasonlította és elvetette a különféle utakat s ma már jól látszik, hogy mindig, minden helyzetben a legnehezebbet választotta, például amikor egyetlen politikai vagy művészeti táborhoz sem csatlakozott kizárólagosan. Olyan mélyen, az ösztöneiben is baloldali volt, akinek nem csupán az európai fasizálódást, hanem egyidejűleg az eszeileg talán még tragikusabb sztálinizmust is tapasztalnia kellett, és elszenvednie a különböző kiközösítéseket. Képtelen volt az önáltatásra, arra, hogy vágyait létező valóságnak hazudja, és képtelen volt a kiegyezésekre, az úgynevezett józan és szükséges kompromisszumokra. Versei tanúsítják, hogy mindent erkölcsi kérdésként élt meg, s a föloldhatatlan feszültségek, a mindenkinél magasabbrendű életelv és igény lehetetlenné tett végül az életét. Összeroppanásából azonban csak nyárspolgáriág szűrheti le a tanulságot, hogy lám, jobb lett volna legalább itt-ott egy kevés hajlékonyság. Csak művészettől idegen, kisszerűségbe ragadt szemlélettel lehet megfeledkezni a létrehozott műről, amelyet - meglehet, bár egyáltalán nem bizonyos - csak önfeláldozással teremthetett meg. Élete utolsó időszakában József Attila nemegyszer érzi magán beteljesedni a Krisztus-sorsot, amellyel egyébként nyugtaln öntudattal szintén nem békült össze, s a halálba merülésről és a legmagasabb, tökéletesedést kereső magatartásról is azt írja, hogy nem egyéb az ember-árulásnál, - de mégis: szinte tervezi is a hozzá legközelebb álló krisztusi utat. Nem a föláldozást, hanem az eszmélést. Azt a magatartást, hogy bármilyen mostohák az egyes ember körülményei, bármennyire korlátozott társadalmi szabadsága, az öntudatát, amíg él, nem szükséges kiárusítania. Vagyis lehet, hogy a világot éppen nem tudja megváltoztatni, de a húsáig hatoló csalódások után sem mond le erről az igényéről, és főképpen tudja, hogy a világhoz való viszonyát mindenkor maga alakítja. Ez az mebre eredendő szabadsága és ezt - ha tételesen nem is fogalmazták - a leg
Szolnok
04.08. Verseghy Könyvtár: Bánffy György színművész Ékes-érdes anyanyelvünk című előadóestjére várták az érdeklődőket.
Tiszaörs
04.16. A magyar nyelv hete tiszteletére szavalóversenyt rendezett a tiszaörsi nőklub az általános művelődési központ könyvtárában. A versenyre tizenöt klubtag nevezett be. A társadalmi zsűri könyvekkel jutalmazta a szavalókat.