Ünnepi Könyvhét

1955. június

A Könyv ünnepére - írta Kisfaludi Sándor, a megyei könyvtár vezetője

Az idei könyvhét ünnepélyesebb, jelentősebb, mint az eddigiek. Azzá teszi az a körülmény, hegy egybeesik hazánk felszabadulásának tízéves évfordulójával. A most megjelenő írások és megemlékezések nemcsak általában beszélnek a könyvről, az olvasásról, könyvtárainkról, az olvasómozgalomról, nemcsak azt emelik ki, hogy az előző könyvhetek termését messze túlhaladóan az idén 130 könyv jelenik meg az Ünnepi Könyvhétre 1 millió példányszámban, hanem elsősorban arra használják fel ezt az alkalmat, hogy visszapillantsanak a magyar könyv tízéves útjára, s — anélkül, hegy ünnepremtők lennének, — az eredmények mellett teret szentelnek a hibák elemzésének is.
A magyar könyvkiadás hatalmas fejlődést tett meg az elmúlt évtizedben. Ma már nem arról van szó, hegy az író nem talál kiadót műve kiadására, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy meglévő gazdasági lehetőségeink milyen mértékű kiadói terv végrehajtására adnak módot. A tíz év alatt megjelent 26.204 mű azt jelzi, hogy ezeket a lehetőségeket jól kihasználtuk. Hihetetlen mértékben megnövekedett a könyvváisárlók, tehát a nemcsak egyszerűen olvasók tábora. Manapság az okoz fejtörést, vajon elegendő példány számiban jutnak-e el a könyvek a boltokba. — Sajnos, az igény még mindig nagyobb, mint a termelés: a tíz év alatt produkált 237 millió 500.000 példány nem mindig volt elég a vásárlóik igényeinek kielégítésére.
4 kultúrforradalomban, szocializmus építésének e rendkívül fontos frontszakaszán jelentős szerepet játszanak a könyvek és azokat a dolgozókhoz közvetítő könyvtáraik. Míg a felszabadulás előtt Szolnok megyében alig volt egy-két államilag fenntartott közkönyvtár, a 10 év alatt széleskörű könyvtári hálózatot építettünk ki. Ennek eredményeképpen ma a megye minden közigazgatási egységének, sőt kisebb településének is van könyvtára. Alig akad olyan állami könyvtár, mely ne létesített volna területén — az üzemékben, termelőszövetkezetekben, gépállcmáscfcon, olvasókörökben — fiókkönyvtárakat. Hogy az Alkotmányban lefektetett művelődési jog nemcsak írott ma- laszrt, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy népköztársaságunk több mint 1 millió forintot ferdít a Szolnok megyei könyvtárakra, és mindössze 30.000 Ft az az ösiszeg, mely a behatási díjakból a költségvetés bevételi oldalán szerepel.
A könyvállomány rohamléptekkel gyarapodott. Míg 1952-ben csak 53,686 kötet volt a megye állami könyvtáraiban, ez a szám két év alatt háremszorosára nőtt. — Ma 166,207 kötet áll az olvasók rendelkezésére. De nemcsak számszerűleg javult a helyzet. Ahogy javult a könyvkiadás, úgy gazdagodott, színesedett a könyvállomány. A megyei könyvtár egyre inkább tudományos könyvtárrá fejlődik, a kisebb könyvtárak pedig egyre jobban ki tudják elégíteni azokat a jogos igényeket is, melyeket eddig el kellett hárítani maguktól.
Az olvasók számának növekedése jelzi, hogy az olvasás valóban mozgalommá fejlődött. A számok azt mutatják, hogy az elmúlt két év alatt — mióta a teljes állami könyvtárhálózat kiépült — kétszer annyira emelkedett a beiratkozott olvasók száma. A rohamos fejlődés bizonyítéka az, hogy az idén 3 hónap alatt ugyanannyian iratkoztak be, mint 1955-ben egész évben. Bár az állami könyvtárakon kívül ma már számtalan szakszervezeti, üzemi, vállalati, iskolai könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, bár az előbb említett számok valóban „mutatósak", mégsem lehetünk elégedettek. Még manapság is vannak rétegek, melyeiket nem tudtunk megnyerni a rendszeres-olvasásnak,
A könyvtári kölcsönzések adalal igazolják a legszembetűnőbben a könyv diadalútját. Míg az állami könyvtárak 1952-ben 142,432 kötetet adták az olvasók kezébe, 1953-ban 582.783 kötetet olvastak olvasóink, és ez a szám 1954. végére 785.558 kötetre emelkedett. Hogy a fejlődés töretlenül felfelé ívelő, azt viszont az bizonyítja, hogy az idén 3 hónap alatt majdnem annyit kölcsönöztek a megye könyvtárai, mint 1954-ben fái év alalt. Kétségtelen, hogy itt is vannak még hibák. A számok önmagukban még nem győznek meg bennünket arról, hogy könyvtáraink valóban teljesítették azt a feladatot, mely a kultúrforradaiomöan népünk nevelése terén rájuk hárul. Még mindig vannak olyan fontos művek, melyek nem jutnak el elég olvasóhoz; még mindig találkozhatunk olyan jelenséggel, hogy könyv- tárcsáink az egyszerűbb megoldást választva meg sem kísérlik kevésbé olvasott, de jelentős írók és művek propagálását, de az letagadhatatlan eredmény, hogy egyre többen és egyre többet olvasnak. Ez ugyan még csak a fejlődés első felka, de nem lebecsülendő mértéke.
Az irodalom munkásai— Érők, kiadók, könyvtárosok — a márciusi párthatározat után világosabban látják feladataikat. Látják az elkövetett hibákat, de látják a kijavítás útját is. Nagy eredmény, hogy a ma születő írások nagyrészt mai életünkkel foglalkoznak, de hiba volt, hegy a társadalmi átalakulás veze- tőerejét, a munkásosztályt nem ábrázolták elég sokoldalúan, örvendetes, hogy könyvkiadóink meghallgatták a dolgozók jogos kívánságait, de még ma sem mondhatjuk, hegy kifogástalanul látják el feladatukat. Jó hallani, hogy gyarapodik a könyvtárak olvasótábora, de tudjuk, hegy a könyv még nem jutott el mindenhová. Dicsérendő munka eredménye, hogy klasszikusainkat nagy tömegek olvassák szívesen, de nyilván hiányosság, hogy nem fordítottunk elég gondot a mai magyar irodalom, a szocializmus építését elősegítő irodalom propagálására.
Ha ezeket őszintén végiggondoljuk, akkor válik aa Ünnepi Könyvhét, a könyv ünnepe eredményeink felmérése mellett további munkánk helyes kiindulópontjává, további eredményeink biztos alapjává.

Szolnok megyei Néplap, 1955. június 5.

Szolnok

Szolnokon a Kossuth Lajos-tóren és a Kossuth Lajos utcában két könyvsátor hívogatta az olvasókat.

Pedagógus Nap és az ünnepi könyvhét alkalmával a megyei könyvtár megjutalmazta azokat a pedagógusokat, akik mint falusi népkönyvtáTosek, vagy fiók-könyvtárvezetők, jó eredményeket értek el.

Író-olvasó találkozók vendége volt a megyében Gereblyés László, Hárs László, Molnár Zoltán, Mesterházi Lajos, Sipos Gyula és Vihar Béla.