Immár 9. alkalommal adott helyet Szolnok a tudományos ülésnek, amelyen Verseghy Ferenc munkásságával foglalkozó friss kutatásokról értesülhetett a hallgatóság. Az első szekció levezető elnöke dr. Tüskés Gábor, a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet osztályvezetője volt.

C. Vladár Zsuzsa habilitált egyetemi docens és Gyói Renáta, PhD (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola – ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Budapest) Verseghy Ferenc és a magyar esetterminológia című nyelvészeti előadásával kezdődött a konferencia.

Verseghy Ferenc nyelvtanírói munkássága mérföldkőnek számít a magyar esetrendszerhez kapcsolódó kutatások történetében. Verseghy volt az, aki a klasszikus hatesetes rendszertől elszakadva először bővítette leírásaiban a magyar nyelv eseteinek számát. Az előadók a korszakból kitekintve nemcsak az esetterminológiai előzményeket mutatták be, de kitértek arra is, hogy a Verseghy által lefektetett terminológiai hagyomány hogyan épült be a magyar grammatikai kánonba, illetve milyen mértékben hatott a modern grammatikairodalomban is használt esetterminológiára.

Zsoldos Endre a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos főmunkatársa a csillagászati szempontból különösen érdekes Verseghy A’ Teremtésről című költeményéről és egy publikálatlan cikkét ismertette. A 18. század végén már megkezdődött az irodalom és a tudomány szétválása, de a folyamat még nem ért véget. Így nem meglepő módon több csillagászati tárgyú verset találunk a kor irodalmában – magyarul és latinul egyaránt.

Doncsecz Etelka irodalomtörténész (HUN-REN – DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport, Budapest), a legújabb Verseghy-monográfia szerzője arról a kevéssé
ismert tényről szólt, hogy a jakobinus per egyik fő vádlottjaként egy időre eltiltották az egyházi feladatainak gyakorlásától. Bár pályája során több alkalommal is összeütközésbe került elöljáróival, mindvégig megmaradt az egyház szolgálatában. Áttekintést kaptunk előadásában, milyen egyházi feladatokat végzett az esztergomi egyházmegye papjaként.

A második szekcióban Csörsz Rumen István, a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet munkatársa új adatokat közölt Verseghy közköltészeti ismereteiről. Mivel ifjúkori Magyar Parnasszus-kéziratai néhány, valóban közköltészeti szöveget és népszerű műköltői alkotást is őriznek, ezeket vetette össze a kutató korabeli más előfordulásaikkal Gyomok a Parnasszuson című előadásában.

Lengyel Réka, aki szintén az HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa Verseghy egyik francia műfordítását elemezte. Jacques Delille tanköltészetéből választott versét Verseghy A’ képzelő erőnek nagy művei az emberben címmel fordította le, amely az Egyházi Értekezések és Tudósításokban nyomtatásban is megjelent 1824-ben.

A szakmai tanácskozást Laczházi Gyula, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet kutatójának elődása zárta. 
A férfiasság kutatása a nemzetközi szakirodalomban már évtizedek óta alkalmazott megközelítési mód, melynek alapfeltevése, hogy a férfiasság is történetileg változó kulturális konstrukció. Az 1800 körüli időszak a férfiasság története szempontjából különösen érdekes periódus, hiszen ekkor nemcsak a nő társadalmi szerepe és a nőre vonatkozó elképzelések változnak, hanem – ezzel összefüggésben – a férfiasságra vonatkozó elvárások, eszmények is. Előadásában Verseghy Ferenc prózai és lírai műveit tette elemzése tárgyává, amely eddig a magyar felvilágosodás kutatásában nem jelent meg.

Az emléknap délutánján bemutatták az elmúlt években megjelent Verseghy-kiadványokat, valamint a Debreceni Egyetem honlapján elérhető online Verseghy-gyűjteményt.

A program zárásaként pedig Csörsz Rumen István, Fancsali Emőke, Honty Krisztina és Hovánszki Mária tolmácsolásában meg is hallgathatta a közönség Verseghy énekelt verseit.